A kijelző egy okostelefon szíve. A vásárlók ragyogó színeket és erős kontrasztot várnak el – éppúgy a ragyogó napsütésben, mint éjszaka.
Ha új mobiltelefon vásárlása előtt állsz, pontosan át kell gondolnod, mit vársz el a kijelzőtől. Mert a használt technológiától függően – LCD vagy OLED – a kijelzők eltérő tulajdonságaival kell számolnod. Ez a blogcikk döntési segítséget és háttérinformációkat nyújt mindkét képernyőtechnológiához.
Milyen kijelzőtípusok léteznek egyáltalán? Még ha a kutatásod során már találkoztál is néhány fogalommal, mint például TFT, AMOLED és LCD, alapvetően csak két kijelzőtípus létezik: LC-kijelzők és OLED-ek. Mindkét technológiának számos altípusa és továbbfejlesztése létezik, mint például a Retina kijelző vagy a Super-AMOLED. Mindkét technológia alapját több ezer pixel képezi, amelyek együttesen alkotnak egy képet. Minél jobb a kijelződ felbontása, annál több pixel zsúfolódik össze ugyanazon a területen, és annál kevésbé tudod szabad szemmel érzékelni az egyes pixeleket. Minél több pixellel rendelkezik egy LCD és egy OLED, annál jobban tudod érzékelni az összképet. Az LCD és OLED kijelzők közötti különbség abban rejlik, hogy ezeket az egyes pixeleket hogyan világítják meg. Egy LCD-nél kiegészítő háttérvilágításra van szükség a kép létrehozásához. Egy OLED panelnél ez az önállóan világító diódák miatt nem szükséges.
LCD és OLED: A kijelzőtechnológiák alapjai
Egy kis betekintés az LCD technológiába Az LCD a Liquid Crystal Display rövidítése. Ebben a kijelzőtechnológiában a képet folyadékkristályok hozzák létre. Egy LCD panel mindig több „rétegből” áll, mint például a kijelzőüveg, a feszültség létrehozására szolgáló elektróda réteg és a háttérvilágítás. A képet alkotó réteg folyadékkristályokból áll. Egy folyadékkristály egy-egy pixelt alkot. Ez pedig összesen három alpixelből áll: piros, zöld és kék. Elektromos feszültség hatására a folyadékkristályok és így minden egyes alpixel külön-külön vezérelhető és egyedileg szabályozható. Ezáltal minden pixelhez a legkülönbözőbb színek, beleértve a feketét és a fehéret is, létrehozhatók. A folyadékkristály réteget háttérvilágítással kell megvilágítani a színek létrehozásához. Ezért a kijelző soha nem tud teljesen elsötétülni – ezért nincs valódi, mély fekete szín egy LCD-nél.
Az OLED technológia röviden elmagyarázva Az OLED az Organic Light Emitting Diode rövidítése. A név már sejteti, hogyan működik ez a kijelzőtechnológia: egy OLED szerves fénykibocsátó diódákból áll. Az LCD-kkel ellentétben nincs szükség háttérvilágításra, mert a diódák maguk is képesek világítani. Minden dióda tehát egy saját kis fényforrás, amely piros, zöld és kék alpixelekből áll. Attól függően, hogy milyen képet kell megjeleníteni a kijelzőn, az elektromos feszültség megváltoztatja a megvilágítás intenzitását. Ezáltal a legkülönbözőbb színek hozhatók létre. A fehér a piros, zöld és kék pixelek kombinációjából jön létre. Ezért általában valamivel sötétebbnek tűnik, mint egy LCD-nél. A fekete képelemeket ezzel szemben úgy hozzák létre, hogy a diódákat egyszerűen teljesen kikapcsolják. Ezért az OLED kijelzőknél a fekete szín különösen jó. Egy OLED kijelző, akárcsak az LCD, több rétegből áll. Mert a fénykibocsátó diódák mellett félvezető rétegekre is szükség van, amelyek vezérlik és szabályozzák a diódákat.
A meghatározó kijelzőtípusok továbbfejlesztései
Az LCD technológia altípusai
-
TFT-kijelző:
-
= Thin-Film-Transistor (vékonyfilm-tranzisztor)
-
szinte minden okostelefon LCD egy TFT-kijelző
-
a korábbi LC-kijelzőkhöz képest kisebb pixelek, illetve nagyobb pixelszámok lehetségesek
-
minden képpontnak van egy aktív erősítője és egy áramellátási csatlakozója
-
-
Retina-kijelző:
-
az Apple saját fejlesztése, a gyártó bejegyzett marketingfogalma
-
a Retina kijelzők állítólag olyan élesek, hogy az emberi szem már nem érzékeli a pixeleket
-
alapjául egy IPS technológiájú LC-kijelző (= In-Plane Switching) szolgál, amelynél a folyadékkristályok egymás mellett helyezkednek el, ezáltal javul a betekintési szög stabilitása és a színvisszaadás
-
Az OLED technológia altípusai
-
AMOLED-kijelző:
-
a képpontokat aktív mátrix vezérli saját áramcsatlakozáson keresztül
-
a kép gyorsabban épül fel, a mozgások ezáltal folyamatosabban jeleníthetők meg
-
-
Super-AMOLED-kijelző:
-
a Samsung saját fejlesztése és reklámfogalma
-
a jól ismert RGB-séma helyett RG-BG-t, azaz piros-zöld – kék-zöld elrendezést használ
-
a kép állítólag élesebb és a színek erőteljesebbek, ami különösen közvetlen napfényben előnyös
-
-
P-OLED-kijelző:
-
üveg helyett műanyagot használnak
-
a kijelző ezáltal rugalmas és ütés- valamint törésálló lesz, és lehetővé teszi az olyan összecsukható mobiltelefonokat, mint a Samsung Galaxy Fold
-
a műanyag negatívan befolyásolja a fényerőt és a színvisszaadást
-
-
Super-Retina-kijelző:
-
az Apple egy másik bejegyzett marketingfogalma
-
a Retinától eltérően a Super-Retina az OLED technológián alapul
-
az Apple szerint fényesebben világít, mint a hasonló OLED kijelzők
-
LCD vs OLED: mindkét kijelzőtechnológia előnyei és hátrányai
LC-kijelzők:
-
Előnyök:
-
Villódzásmentes, éles kép
-
Erős teljesítmény erős napsütésben
-
Kis súly
-
Olcsó gyártás lehetséges
-
-
Hátrányok:
-
Magas energiafogyasztás
-
Általában rosszabb betekintési szög stabilitás
-
Nem kielégítő fekete szín megjelenítés
-
Felépítésük miatt vastagabbak, mint egy OLED kijelző
-
OLED-kijelzők:
-
Előnyök:
-
Nagy színbrillancia
-
Nagyon jó kontraszt a mély fekete színnek és az erőteljes színeknek köszönhetően
-
Alacsony energiafogyasztás
-
Vékonyabbak, mint az LCD-k
-
-
Hátrányok:
-
A gyártás még drága
-
Nem jeleníthető meg tiszta fehér, ezáltal összességében sötétebb a kép
-
A fénykibocsátó diódák rövidebb élettartamúak
-